Akadálymentes a Vál-völgyi Kisvasút

Rámpát gurítanak a kiszélesített ajtóhoz

A kisvasútra immár kerekesszékes utasok is felszállhatnak, pontosabban felgurulhatnak. A csaknem hatvanéves vasúti kocsira széles ajtót vágtak, amihez az állomáson álló rámpát kérésre odagurítják.

Ritkán volt ilyen igény, de az üzemeltető úgy döntött, az akadálymentesítéssel a mozgáskorlátozottakat is vonatozásra invitálja. Boros Attila vasútüzem vezető mutatja be munkatársaival a gyorsan akadálymentessé tehető vasúti kocsit, az állomáson található rámpával. Az alig egy éve indult Vál-völgyi Kisvasút ezáltal valóban mindenkinek könnyen használhatóvá válik – 2017 május elsejétől a mozgássérültek, vagy a magas koruk miatt mozgássérültekké vált idősek együtt szerezhetik meg a nosztalgia-utazás élményét családjukkal, barátaikkal.

A vonatozás a keskeny nyomtávú síneken telkes értékű élményt nyújt, a fenntartó igyekszik olyan körülményeket teremteni, amelyek olyanok, mint hajdan voltak: a vonatot működtető személyzet azonos a közösségi közlekedésével. A nosztalgia miatt pedig igyekeznek a már elhagyott eszközöket is visszahozni. A komoly vasúti szaktudást igénylő posztokon egykori vasutasok dolgoznak, több évtizedes gyakorlattal.

Az egyik mozdonyvezető, Csonka Imre Dombóvárról érkezik a felcsúti szolgálatra, negyven éven át volt a MÁV-nál mozdonyvezető, a szíve hozta a Vál-völgyi kisvasútra. Bár nyugdíjas, örömmel foglal helyet az 1960-ban gyártott MK 48-as mozdony elején. Havonta hat-hét alkalommal ő a masiniszta! A kocsikat is az 1960-as években gyártották, az itteni üzembe helyezés előtt korhűen felújították. Az újonnan épített remiz (mozdonyszín) és javítóműhely – ahogy mondják – stílusban tartva épült, azaz olyan szép, mint az 1898-ban emelt állomás épülete, amit hivatalosan felvételi épületnek nevez a szaknyelv.

https://www.youtube.com/watch?v=wrkOBABfuvQ

A vonaton kalauz – jegyvizsgáló - is szolgálatot teljesít, ahogyan az „igazi” vonatokon, s jegyet árusítanak a menetre, amiket emlékbe szívesen eltesznek a vonatozók. Az egyik kalauz, a felcsúti Halász Istvánné Erzsike régi álma valósult meg ezzel a munkával. Helyben dolgozik, ez is fontos szempont, s a nosztalgiavasút hangulata és kellékei őt is megfogták, mint mindenkiét, aki a Vál-völgyi kisvasúttal hivatalos kapcsolatba kerültek. A fekete bőr kalauztáskából egyelőre hiányzik a lyukasztó, a mai jegyek nem igénylik a lyukasztást, a MÁV-kalauzoknál is igen ritka ereklyeként látható egy-egy régi darab. Nem könnyű beszerezni, de keresik, a gyerekeknek meg tudnák mutatni, ha szüleik, nagyszüleik mesélnek róla. Hajdan a futkosó gyerekeket úgy ijesztgették, hogy aki nem fogad szót a vonaton, annak kilyukasztja a fülét a kalauz bácsi! (Sokáig szinte kizárólag férfiak töltötték be ezt a fontos posztot a vasúton.) Persze senki nem ijedt meg a jópofa „fenyegetéstől”…

A Vál-völgyi Kisvasúton szolgálatot teljesítő vasutasok 128 órás vasúti tanfolyami képzésen esnek át, mielőtt megkezdenék a munkájukat. Ezt megerősíti az egyik forgalmista, Vörös Kálmán is, aki pedig régen is vasutasként kereste kenyerét.